A körforgásos gazdaság elvei nem maradhatnak meg az elmélet szintjén: a gyakorlatban is meg kell mutatkozniuk az iparág mindennapjaiban. A beton- és cementgyártás rendkívül fontos terület, hiszen ezek az anyagok a világon a legnagyobb mennyiségben használt építőanyagok közé tartoznak, előállításuk pedig jelentős környezeti terheléssel jár. A hulladék értékes erőforrássá válhat a beton- és cementiparban - a megvalósítás során technológiai, minőségi és szabályozási kihívásokkal kell szembenézni.
Cégünk szakmai rendezvényen vett részt, ahol különböző iparági szereplők, kutatók és környezetvédelmi szakértők osztották meg tapasztalataikat és eredményeiket a körforgásos gazdaság aktuális kérdéseiről az építőanyag-iparban.
Az ipari melléktermékeket ne hulladékként, hanem értékes másodnyersanyagként kell kezelnünk, hiszen a kohósalak, pernye illetve bizonyos fémhulladékból származó szálerősítő anyagok is mára a betonipar hasznos alapanyagává váltak.
A bontott beton adalékanyagként való felhasználása a szabványok és a gyakorlat szerint korlátozott: jellemzően a természetes adalékanyag legfeljebb egy része váltható ki vele, a 4 mm alatti frakció pedig csak korlátozottan, bizonyos alkalmazásokban használható. Magyarországon a betonban jelenleg csak néhány százaléknyi újrahasznosított adalékot alkalmaznak, szemben Nyugat-Európa 20-30% körüli arányaival. Ennek oka, hogy a szigorú minőségi követelményeknek (pl. kopásállóság) nehéz megfelelni, és a bontott anyag változó minősége is korlátozza az újrafelhasználást.
Technológiai kihívás a visszanyert adalékanyagok magas vízfelvétele, ami rontja a beton keverhetőségét. Ezt plusz víz adagolásával vagy az adalék előnedvesítésével lehet ellensúlyozni jelentős szilárdságcsökkenés nélkül. Kísérleti eredmények szerint akár 50–100%-ban visszaforgatott bontott betonnal is elérhetők megfelelő szilárdsági értékek, de ipari gyakorlatban jellemzően jóval alacsonyabb arányt alkalmaznak.
További példák: a gumiőrlemény fokozza a rugalmasságot (a szilárdság rovására); a zúzott üveg pedig dekoratív adalékként hasznosítható. Szó esett a visszamosóvíz hasznosításáról és a hulladék eredetű szálerősítő anyagokról is.
A „hulladék” valójában értékes alapanyag, előnyei kihasználhatók, hátrányai pedig megfelelő technológiával ellensúlyozhatók.
A különféle ipari melléktermékek (pl. pernye, kohósalak) és építési törmelék másodnyersanyaggá válhatnak a cementkészítésben. Magas mész- és szilíciumtartalmuk révén e hulladékokkal részben kiválthatók a hagyományos alapanyagok (mészkő, agyag stb.). Az alternatív nyersanyagok alkalmazása miatt kevesebb elsődleges nyersanyagot kell bányászni, és jelentősen csökken a lerakókba kerülő hulladék mennyisége.
Viszont mielőtt egy hulladék nyersanyagként felhasználható, alapos vizsgálatokra és engedélyeztetésre van szükség. Meg kell határozni az éves mennyiséget és a kémiai összetételt, kísérleti égetést végeznek, és csak az állandó minőségű, a technológiába illeszkedő anyagok kapnak engedélyt a használatra. A magyar cementipar már évente több százezer tonna hulladékot hasznosít tüzelőanyagként és nyersanyagként, és az építési-bontási törmelék fokozott bevonásával ez a mennyiség tovább növelhető. Ennek eredményeként megjelentek az alacsony klinkertartalmú, kompozit cementek (pl. CEM II, CEM III típusok), amelyekben a cement klinkertartalmának egy részét másodnyersanyagokkal váltják ki minőségromlás nélkül, és ezek a termékek megfelelnek az építőipari szabványoknak. Összességében a hulladékok cementipari hasznosítása ígéretes lehetőség a fenntartható építőipar számára, hiszen csökken a környezetterhelés, miközben minőségi építőanyagok készülhetnek másodnyersanyagokból.
A beton- és cementipar nem csupán a kibocsátások egyik legnagyobb forrása, hanem a megoldások egyik kulcsszereplője is lehet. Az újrahasznosított adalékanyagok, az alternatív tüzelőanyagok és a technológiai innovációk mind azt mutatják, hogy a körforgásos szemlélet a gyakorlatban is alkalmazható.