Hőhullámok, heves esőzések és villámárvizek városi környezetben, aszály a mezőgazdasági térségekben, ellátási zavarok és energiapiaci bizonytalanság... Mindennapi működésünk egyre inkább időjárási szélsőségek között zajlik. A klíma reziliencia - vagyis az éghajlati hatásokkal szembeni ellenálló- és alkalmazkodóképesség – ezért ma már nem környezetvédelmi “különóra”, hanem a települések, vállalatok és közintézmények biztonságos, fenntartható működésének feltétele. A kérdés nem az, hogy elkerülhető-e a változó klímával való szembenézés, hanem az, hogy miként alakíthatjuk át a kockázatokat kezelhető, sőt versenyelőnyt teremtő működéssé.
A klíma reziliencia annak képessége, hogy egy szervezet vagy közösség felkészüljön a klímakockázatokra, csökkentse sebezhetőségeit, majd szélsőséges események esetén is fenntartsa alapfunkcióit és gyorsan helyreálljon. A megelőzés, az alkalmazkodás és a helyreállítás egymást kiegészítő elemek: együtt adják azt a működési keretet, amelyben a klímahathatás nem bénít meg, hanem kezelés alá kerül. Stratégiai jelentőségű, mert egyszerre üzletmenet-folytonossági, pénzügyi és reputációs kérdés.
Ipari és termelő vállalatok: fókuszban a víz- és energiaellátás stabilitása, az ellátási- és logisztikai láncok rezilienciája.
Ingatlanfejlesztők: a klímaadaptáció a telekválasztástól a szerkezeti megoldásokig a tervezés korai szakaszától meghatározó.
Közintézmények: elsődleges a lakossági/használói egészség, komfort és biztonság megőrzése.
Önkormányzatok: A gyakorlatban a klímareziliencia-vizsgálatok jelentős része konkrét infrastruktúra-fejlesztésekhez kapcsolódik: közműfejlesztésekhez, úthálózat-, vasút- és hídépítési projektekhez, illetve ezek felújításához. Ezeknél a beruházásoknál a kockázati és sebezhetőségi elemzés nemcsak az engedélyezés és a műszaki tervezés inputja, hanem a pályázati források elnyerésének fontos dokumentuma is. Mivel az önkormányzati projektek finanszírozása az esetek többségében pályázati keretekből valósul meg, a reziliencia-szempontok rendszerezett bemutatása (pl. csapadékvíz-gazdálkodási megoldások, hősziget-csökkentés, természetalapú beavatkozások) közvetlen versenyelőnyt jelenthet a forrásbevonásnál.
A gyakorlatban a folyamat három, egymásra épülő lépésből áll. Először feltárjuk a releváns kockázatokat (pl. hőterhelés, villámárvíz, aszály, ellátási zavarok). Ezt követi a sebezhetőségek elemzése: hol és miért sérülékeny a település, a telephely, a hálózat vagy az épület? Végül rangsoroljuk és megtervezzük az alkalmazkodási intézkedéseket. Az adatalapú térképezés és a döntéstámogató értékelés itt elengedhetetlen: ettől lesz a reziliencia program átlátható, mérhető és priorizálható.
A természetalapú (NBS) eszköztár az egyik leghatékonyabb és legköltséghatékonyabb út az alkalmazkodásra. Ilyen a vízmegtartó zöldinfrastruktúra (esőkertek, árnyékoló-párologtató zöldfelületek), a burkolt, át nem eresztő felületek csökkentése, a hősziget-hatás mérséklése (árnyékolás, lombkoronaszint, zöldtetők), valamint a csapadékvíz helyben tartása és hasznosítása. Telephelyi környezetben mindez kiegészülhet víz- és energiahatékonysági fejlesztésekkel, a térszerkezet és a felszínborítás újragondolásával. Ezek a beavatkozások nem csupán a klímakitettséget csökkentik, hanem élhetőbb, egészségesebb környezetet is teremtenek.
A reziliencia műszaki oldala az ellátásbiztonság erősítéséről szól: az energia- és vízellátás redundanciájáról, a kritikus csomópontok védelméről, az áramkimaradások és szélsőséges időjárási helyzetek üzemeltetési forgatókönyveiről. Ide tartozik a karbantartási és üzemeltetési rutinok éghajlati szélsőségekhez igazítása, a tartalék megoldások és alternatív ellátási útvonalak tervezése, illetve a riasztási- és kommunikációs protokollok bővítése. A cél: szélsőséges körülmények között is működőképes rendszerek.
A helyszínválasztáskor értékelni kell az árvízi, belvízi és hőterhelési kockázatokat, a tájolást, a beépítési arányokat és a környező infrastruktúra teherbírását. A szerkezet- és anyagválasztásnál a hő- és vízterheléshez való alkalmazkodás, a hőtűrés és a vízkezelés kap kiemelt szerepet. A tervezésnek a klímaszcenáriókat is figyelembe kell vennie, hogy az épület teljes életciklusában megfeleljen az egyre szélsőségesebb környezeti feltételeknek. E megközelítés értéket véd. Csökkenti a káresemények gyakoriságát és hatását, növeli az ingatlan hosszú távú használati értékét.
A megelőzés és az alkalmazkodás költsége gyakran jóval alacsonyabb a károk utólagos helyreállításánál. A reziliencia-programok ráadásul nemcsak kármegelőzési, hanem működési és reputációs hasznot is hoznak. Csökken a leállások és ellátási zavarok kockázata, tervezhetőbbé válnak a költségek, erősödik a helyi közösségek és felhasználók bizalma. A pályázati konstrukciók a legtöbb önkormányzati és közszolgáltatási projektben finanszírozási hátteret biztosítanak. A jól előkészített, reziliencia-szempontokat rendszerezve bemutató dokumentáció növeli a nyerési esélyt és felgyorsítja a megvalósítást. A finanszírozási és támogatási források megszerzésében is versenyelőnyt jelent a jól dokumentált, priorizált és mérhető intézkedési portfólió.
Reaktív szemlélet: csak káresemény után lépünk. E helyett időben végzett kockázati- és sebezhetőségi elemzés kell. Adatok és felelősségek hiánya: nincsenek pontos térképek, nincs kijelölt gazdája a feladatoknak. Megoldás a dokumentált adatpolitika és felelősségi rendszer.
Csak “szürke” infrastruktúra: a kizárólag műszaki védelem rövid távon drága és rugalmatlan lehet; természetalapú megoldásokkal kiegészítve költséghatékonyabb és társadalmi hasznot is termel. Közösségi bevonás mellőzése: elfogadás és fenntarthatóság helyi párbeszéd nélkül nehezen tartható. A reziliencia egyszerre műszaki, működési és társadalmi program.
Az Ecoplan System Kft. feladata, hogy a reziliencia ne jelszó, hanem napi gyakorlat legyen. Mérnöki és stratégiai tudással segítünk klímaadaptációs és klímareziliencia tervek készítésében településeknek és vállalatoknak; elvégezzük a környezeti és infrastruktúra-kockázatok felmérését és természetalapú megoldásokra teszünk javaslatot (pl. csapadékvíz-gazdálkodás, zöldfelület-fejlesztés). Emellett önkormányzati és közszolgáltatói projektekben végig visszük a pályázati felkészülést, amely magában foglalja a projektötletet és célok finomítását, előkészítő tanulmányokat, reziliencia-vizsgálatokat, költség- és ütemtervet, indikátorokat és a kockázatkezelést. A teljes megvalósításban is partnerként dolgozunk: az engedélyezés támogatásában, tender- és műszaki dokumentációban, kivitelezéskövetésben, mérföldkő-riportokban és a pénzügyi és szakmai elszámolásban.
A klímareziliencia nem költségközpontú “extra”, hanem a működésbiztonság és értékmegőrzés befektetése. Akár önkormányzati, akár vállalati vagy intézményi nézőpontból közelítünk, a kockázatok feltárására, a sebezhetőségek csökkentésére és a priorizált, természetalapú és műszaki intézkedések keverékére van szükség, adatvezérelt döntéssel és következetes megvalósítással. Ha mindez intézményesül, a szélsőséges helyzetek nem bénítják meg a rendszert, hanem kezelhető kihívássá válnak.
Lépjünk együtt: az Ecoplan System csapata kész az első felméréstől a részletes terven át a megvalósítás támogatásáig végigkísérni a folyamatot, hogy a reziliencia szemlélete tartósan beépüljön a napi működésbe.
Az ESG ma már nem extra feladat, hanem működési alapelv. A környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási célok akkor válnak valósággá, ha a szervezet megbízható adatokra támaszkodva hoz döntéseket. Amit láthatóvá teszünk és rendszeresen követünk, azon tudunk javítani is. A villamosenergia-felhasználás és a hozzá kapcsolódó környezeti hatások követése különösen alkalmas belépési pont az „E” pillérben, mert az adatok jellemzően elérhetők, a változtatások hatása pedig gyorsan visszamérhető. Az olyan valós idejű eszközök, mint az energiakeveréket és a kapcsolódó környezeti terhelést bemutató térképes megoldások, egyszerre szemléltetnek és döntéstámogató szerepet is betöltenek. 2026-ra számos szervezetnél elindul az ESG-adatszolgáltatás rendszerszintű kiépítése; ebben az EcoPlan gyakorlati támogatást nyújt az adatfolyamok és riportok kialakításától az üzemeltetésig.
Az ESG három pillérből áll. A környezet (Environmental) a szervezet közvetlen és közvetett környezeti hatásait fogja össze, a kibocsátásoktól és energiafelhasználástól kezdve az erőforrás-gazdálkodáson át a beszállítói láncig. A társadalom (Social) a munkavállalói jólétet, munkabiztonságot, sokszínűséget és helyi közösségi hatásokat emeli fókuszba. Az irányítás (Governance) a transzparenciáról, a kockázatkezelésről, a megfelelőségről és az etikus működésről szól. Az ESG nem csak a nagyvállalatok ügye, gyártók, szolgáltatók, irodai szervezetek, KKV-k és közintézmények egyaránt érintettek. Az előnyök kézzelfoghatóak, csökken a működési kockázat, javul a hatékonyság, átláthatóbb lesz a működés, erősödik a piaci bizalom és könnyebbé válik a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés.
A villamosenergia-felhasználás látható, mérhető és jól dokumentálható. Az alapadatok többnyire rendelkezésre állnak a mérőórák, számlák, almérők és épületfelügyeleti rendszerek révén. Az energiakeverék- vagyis az, hogy az adott pillanatban milyen forrásból származik a hálózatról vételezett energia - folyamatosan változik. Ha tudjuk, mikor „zöldebb” a hálózati mix, könnyebben ütemezhetők az energiaigényesebb műveletek kedvezőbb időszakokra. A valós idejű betekintés abban segít, hogy ne csupán éves összesítőkre támaszkodjunk, hanem a mindennapi működésben is jobb döntéseket hozzunk.
A térképes, valós idejű energiainformációs megoldások egy helyen jelenítik meg a forrásarányokat, a rendszerterhelés alakulását és a környezeti terhelés intenzitását. A felület olvasásának logikája egyszerű: a színek és jelölések alapján gyorsan felismerhetők a kedvezőbb és kevésbé kedvező időszakok, a trendek és a területi különbségek. Szervezeti szinten ezek az eszközök közös vizuális nyelvet teremtenek: ugyanaz a kép szolgál alapul a vezetői döntésekhez, az üzemeltetési ütemezéshez és a beszerzési célok kijelöléséhez. A negyedórás frissítés vagy az ahhoz közeli gyakoriság gondoskodik arról, hogy a döntések aktuális információkra épüljenek.
Az Electricity Maps valós időben jeleníti meg az energiatermelés forrásarányait és a hálózati terhelést, így gyorsan felismerhetők a kedvezőbb idősávok. A térképes felület régiónkénti bontásban, negyedórás frissítéssel teszi láthatóvá, mikor „zöldebb” a mix. Ezt az üzemeltetés és a beszerzés egyaránt használhatja a terhelések időzítésére és a célok kijelölésére.
A siker kulcsa az átgondolt adatarchitektúra. Az adatoknak konzisztens, visszakereshető struktúrában kell élniük, amelyben egyértelmű a kapcsolat a helyszín, a mérő és a felelős szervezeti egység között. A felelősségi mátrix tisztázza, ki mit tesz: az energetika az adatok műszaki minőségéért felel, a létesítménygazdálkodás a folyamatokért és üzemeltetésért, a pénzügy és a controlling a költségnézetért, az ESG/kompliance pedig a riportkövetelményekért. Ha mindez már a kezdetektől dokumentált és auditálható, a későbbi jelentéstétel gördülékeny és vitamentes lesz.
A valós idejű információk közvetlenül beépíthetők a mindennapi gyakorlatba. Ha látható, mikor kedvezőbb a hálózati mix, a nagyobb energiaigényű feladatok időzítése ehhez igazítható. A beszerzés „zöldebb” irányba állítható, nőhet a megújuló részarány, megjelenhetnek a dedikált zöldáram-megoldások, kiépíthető a saját termelés. A beruházási lista rangsorolásánál nemcsak a pénzügyi megtérülés szempontjai számítanak, hanem a környezeti hatás is. A belső vizualizáció és oktatás pedig egységes nyelvet ad a csapatoknak, ugyanis mindenki ugyanazt látja, ugyanarról beszél, gyorsabban megszületik a közös döntés.
Képzeljünk el egy több telephelyen működő szervezetet, ahol a fogyasztási adatok szigetszerűen, eltérő formátumokban élnek. Az első lépés az adatleltár és az egységes dashboard kialakítása, amely egy helyen mutatja a főbb számokat és a valós idejű környezeti információkat. Ezt követi a „zöld idősávok” beazonosítása és a belső felelősségek rendezése: ki mikor, milyen feladatot ütemez, és hogyan tér vissza a döntés hatása a riportokba. A változás gyorsan érzékelhető, az ütemezési fegyelem csökkenti a környezeti terhelést, átláthatóbbá válnak a beszerzési célok, és megerősödik a vezetői támogatás egy többéves ESG-útitervhez.
Gyakori hiba, hogy a szervezet kizárólag éves összesítőkre támaszkodik, és nem veszi figyelembe az időbeliséget. Ugyancsak gyakori a felelősségek tisztázatlansága, amikor nem világos, ki felel az adatokért, a riportokért és a döntések végrehajtásáért. Problémát okoz a gyenge adatminőség, a verziókezelés és az auditnyom hiánya. Sok helyen hiányzik a vizualizáció és a belső edukáció, így a riportok nehezen befogadhatók és kevesebb döntést támogatnak. Ezek a buktatók megelőzhetők egységes adatpolitika, szerepkör-leírás, rendszeres egyeztetés és következetes vizualizáció bevezetésével.
Az EcoPlan célja, hogy az ESG ne papírmunka, hanem működő gyakorlat legyen. Ebben átfogó szakmai támogatást nyújtunk: feltérképezzük az adatáramlást, kialakítjuk a belső adatarchitektúrát, és összehangoljuk a szerepköröket. Segítünk eligazodni a jelentéstételi elvárások között, és gyakorlati módszertannal vezetjük végig a szervezetet a felméréstől a tervezésen át a bevezetésig és a folyamatos üzemeltetési támogatásig. A kimenet egy egyszerűen olvasható, vezetői döntéseket támogató ESG-riport és egy olyan folyamat, amely felkészít a 2026-os megfelelésre, miközben a mindennapokban is kézzelfogható eredményt hoz.
Az ESG akkor hoz valódi értéket, ha a szervezet naponta látja, min tud javítani. A valós idejű energiakeverék és a környezeti hatások tendenciáinak figyelése gyors, mérhető változást indít el, és megalapozza a hiteles jelentést. Vegye fel a kapcsolatot az EcoPlan csapatával, és állítsuk össze közösen az ESG-adatszolgáltatás működő folyamatrendszerét, az adatgyűjtéstől a riportokig, a döntéstámogatástól a megfelelésig.
Az EPR (Extended Producers Responsibility), magyarul kiterjesztett gyártói felelősség lényege, hogy a termék gyártója, importőre vagy első belföldi forgalomba hozója felel a termék teljes életciklusáért, egészen addig, amíg az hulladékká nem válik. Az EPR nem csupán környezetvédelmi eszköz, a szabályozás a gyakorlatban új feladatokat, adatszolgáltatási kötelezettségeket és költségeket jelent a vállalkozásoknak. A cél ugyanakkor világos: növelni a hasznosítási arányokat, ösztönözni a körforgásos gazdaságot, és igazságosabban elosztani a hulladékgazdálkodás terheit.
Az alábbi útmutató közérthetően összefoglalja, hogyan működik az EPR díjrendszer, kire vonatkozik, miben különbözik a termékdíjtól, és milyen gyakorlati lépéseken kell végigmenni. Végül bemutatjuk, hogyan segít az EcoPlan a teljes megfelelési folyamatban, a regisztrációtól egészen a bevallásig.
Az EPR rendszer a gyártói felelősség kiterjesztése a hulladékká válás utáni szakaszra is. A kötelezett vállalkozás nem csupán a termék előállításáért és értékesítéséért felel, hanem azért is, hogy a termékből keletkező hulladék visszagyűjtése, előkezelése és hasznosítása megtörténjen, és ennek költségeit pedig EPR díjak formájában viseli.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kötelezett szereplők regisztrálnak az EPR rendszerbe, nyilvántartást vezetnek az érintett termékekről és csomagolásukról, időszakos bevallást készítenek, majd a meghatározott díjakat megfizetik. A díj mértéke jellemzően az anyagfajtától és a tömegtől függ, és termékkörönként eltérhet.
Az EPR kötelezettség minden olyan gazdasági szereplőt érint, aki EPR-köteles terméket elsőként hoz forgalomba Magyarországon (gyártó, importőr, közösségi beszerző), illetve aki saját márkás terméket csomagol és értékesít.
Egy fontos sajátosság: az EPR a csomagolásra önmagában is kiterjedhet. Vagyis egy olyan vállalkozás is EPR-köteles lehet, amely például importált terméket csomagol át és belföldön értékesít, még ha magát a terméket nem is ő gyártotta. Webáruházak és dropshipping modellek esetén gyakori, hogy az első belföldi forgalomba hozó státusza a kereskedőre hárul, ezért ezt érdemes szerződésekben és folyamatokban tisztázni.
Sok vállalkozásnál okoz zavart, hogy az EPR nem azonos a környezetvédelmi termékdíjjal. Noha a két rendszer több ponton átfedhet és ugyanazon termékköröket is érintheti, eltérő jogalap, logika és adminisztráció szerint működnek.
Röviden, a termékdíj adójellegű közteher, amelyet meghatározott termékkörökre kell megfizetni, míg az EPR díj a hulladékkezelés és -hasznosítás finanszírozását szolgáló költségtérítés. Előfordulhat, hogy egy termékre mindkét teher vonatkozik; ilyenkor külön-külön kell teljesíteni az adminisztratív és fizetési kötelezettségeket. A megfeleléshez érdemes már a beszerzésnél és csomagolástervezésnél figyelembe venni a kettős terhet, és optimalizálni az anyagválasztást (pl. magasabb újrahasznosíthatóságú csomagolóanyagok).
Az EPR díj alapja jellemzően az érintett termék vagy csomagolóanyag tömege és anyagfajtája. A díjtételeket a hatályos szabályok és tájékoztatók határozzák meg, és termékkörönként eltérhetnek.
Gyakorlati megközelítés:
A díjakat rendszerint negyedévente kell bevallani és megfizetni, a bevallás pedig anyagáramonként (termékkörönként) történik. A vállalkozásnak belső nyilvántartásban kell követnie a beérkező és kimenő mennyiségeket, az átcsomagolást, illetve a visszáru-forgalmat.
| A | B | C | D | E | |
| 1 | Hulladéktípus | Rendszeres szolgáltatás | Eseti szolgáltatás | ||
| 2 | Ft/kg | Ft/liter | Ft/kg | Ft/liter | |
| 3 | Zöldhulladék | 87,00 | 17,30 | 130,00 | 26,00 |
| 4 | Lomhulladék | 97,00 | 19,40 | 146,00 | 29,10 |
| 5 | Biohulladék | 174,00 | 69,60 | 261,00 | 104,40 |
| 6 | Papírhulladék | 143,00 | 143,00 | 214,80 | 214,80 |
| 7 | Műanyaghulladék | 172,00 | 172,00 | 258,36 | 258,36 |
| 8 | Fémhulladék | 190,00 | – | 285,39 | – |
| 9 | Veszélyes hulladék | 264,00 | 105,70 | 396,00 | 158,60 |
2. melléklet a 22/2024. (XI. 28.) EM rendelethez
A települési önkormányzat köztisztasági feladatainak ellátásával összefüggésben a koncessziós társaság által végzett hulladékgazdálkodási tevékenységekért fizetendő díj egy egységre vetített mértéke:
| A | B | C | D | |
| 1 | Rendszeres szolgáltatás | Eseti szolgáltatás | ||
| 2 | Ft/kg | Ft/liter | Ft/kg | Ft/liter |
| 3 | 29,00 | 5,80 | 44,00 | 8,70 |
3. melléklet a 22/2024. (XI. 28.) EM rendelethez
A csatlakozási díj és a szolgáltatási díj egy egységre vetített mértéke:
| A | B | C | |
| 1 | Anyagáram megnevezése | Díjkód | A gyártó által fizetendő csatlakozási díj (Ft/kg) |
| 2 | nem újrahasználható műanyag | M51 | 18 |
| 3 | nem újrahasználható fém | V51 | 23 |
| 4 | nem újrahasználható üveg (a díjátalány-fizetéssel érintett borászati termék üveg csomagolása kivételével) | U51 | 1 |
| 5 | díjátalány-fizetéssel érintett borászati termék nem újrahasználható üveg csomagolása pezsgő, minőségi pezsgő, illatos minőségi pezsgő, szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor üveg csomagolása kivételével | U61 | 1 |
| díjátalány-fizetéssel érintett borászati termék újrahasználható üveg csomagolása pezsgő, minőségi pezsgő, illatos minőségi pezsgő, szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor üveg csomagolása kivételével | 1 | ||
| 6 | díjátalány-fizetéssel érintett pezsgő, minőségi pezsgő, illatos minőségi pezsgő, szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor nem újrahasználható üveg csomagolása | U71 | 1 |
| díjátalány-fizetéssel érintett pezsgő, minőségi pezsgő, illatos minőségi pezsgő, szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor újrahasználható üveg csomagolása | 1 | ||
| 7 | újrahasználható (a díjátalány-fizetéssel érintett borászati termék üveg csomagolása kivételével) | X71 | 1 |
4. melléklet a 22/2024. (XI. 28.) EM rendelethez
A kiterjesztett gyártói felelősségi díj egy egységre vetített mértéke kollektív teljesítés esetén:
| A | B | C | D | E | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Díjkategória megnevezése | Díjkód | Koncessziós társaságot megillető díjelem (Ft/kg) | Önkormányzatot megillető díjelem (Ft/kg) | A gyártó által fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj (Ft/kg) |
| 2 | műanyag csomagolás | M01 | 213 | 6 | 219 |
| 3 | papír és karton csomagolás | P01 | 171 | 2 | 173 |
| 4 | fém csomagolás | V01 | 178 | 8 | 186 |
| 5 | egyéb csomagolás | X01 | 125 | 4 | 129 |
| 6 | fa csomagolás | F01 | 22 | – | 22 |
| 7 | textil csomagolás | C01 | 148 | – | 148 |
| 8 | üveg csomagolás | U01 | 93 | 14 | 107 |
| 9 | társított (kompozit) csomagolás | K01 | 185 | 6 | 191 |
| 10 | egyszer használatos és egyéb műanyagtermék | SUP01 | 101 | 12 | 113 |
| 11 | hőcserélő berendezések | E01 | 115 | 1 | 116 |
| 12 | képernyők, monitorok és olyan berendezések, amelyek 100 cm2-nél nagyobb felszínű képernyőt tartalmaznak | E02 | 361 | 1 | 362 |
| 13 | lámpák | E03 | 418 | 1 | 419 |
| 14 | nagygépek (amelyeknek bármely külső mérete meghaladja az 50 cm-t) | E04 | 123 | 1 | 124 |
| 15 | fotovoltaikus panel (amelynek bármely külső mérete meghaladja az 50 cm-t) | E05 | 62 | 1 | 63 |
| 16 | kisgépek, kisméretű számítástechnikai berendezések és távközlési berendezések (amelyeknek egyik külső mérete sem haladja meg az 50 cm-t) | E06 | 260 | 1 | 261 |
| 17 | hordozható elem, akkumulátor | A01 | 160 | – | 160 |
| 18 | ipari elem, akkumulátor | A02 | 239 | – | 239 |
| 19 | gépjármű elem, akkumulátor | A03 | 390 | – | 390 |
| 20 | gépjármű | J01 | 36 | – | 36 |
| 21 | gumiabroncs | G01 | 134 | 3 | 137 |
| 22 | irodai papír | I01 | 127 | 1 | 128 |
| 23 | reklámhordozó papír | R01 | 91 | 3 | 94 |
| 24 | sütőolaj és -zsír | Z01 | 62 | – | 62 |
| 25 | textiltermékek | T01 | 150 | 14 | 164 |
| 26 | bútorok fából | B01 | 45 | 6 | 51 |
5. melléklet a 22/2024. (XI. 28.) EM rendelethez
A gépjármű gyártója által választása szerint díjátalányként fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj egy egységre vetített mértéke:
| A | B | C | D | E | |
| 1 | Gépjármű-kategória | Gépjármű fajtája | Koncessziós társaságot megillető díjelem (Ft/kg) | Önkormányzatot megillető díjelem (Ft/kg) | A gyártók által fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj (Ft/kg) |
| 2 | M1 járműkategória | belső égésű motorral hajtott jármű | 44,81 | 0,08 | 44,89 |
| 3 | M1 járműkategória | részben elektromos motorral hajtott jármű, nem tölthető akkumulátorral | 46,84 | 0,08 | 46,92 |
| 4 | M1 járműkategória | részben elektromos motorral hajtott jármű, tölthető akkumulátorral | 52,92 | 0,08 | 53,00 |
| 5 | M1 járműkategória | tisztán elektromos motorral hajtott jármű | 65,27 | 0,08 | 65,35 |
| 6 | N1 járműkategória | belső égésű motorral hajtott jármű | 43,51 | 0,06 | 43,57 |
| 7 | N1 járműkategória | részben elektromos motorral hajtott jármű | 46,99 | 0,06 | 47,05 |
| 8 | N1 járműkategória | tisztán elektromos motorral hajtott jármű | 53,94 | 0,06 | 54,00 |
| 9 | háromkerekű gépjármű, kivéve a motoros triciklit | belső égésű motorral hajtott jármű | 53,72 | 0,15 | 53,87 |
| 10 | háromkerekű gépjármű, kivéve a motoros triciklit | részben vagy teljesen elektromos motorral hajtott jármű | 63,87 | 0,15 | 64,02 |
6. melléklet a 22/2024. (XI. 28.) EM rendelethez
A borászati termék üvegcsomagolásának gyártója által választása szerint díjátalányként fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj egy egységre vetített mértéke:
| A | B | C | D | |
| 1 | Borászati termékkategória | Koncessziós társaságot megillető díjelem (Ft/db) | Önkormányzatot megillető díjelem (Ft/db) | A gyártók által fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj (Ft/db) |
| 2 | Bor | 9,63 | 2,34 | 11,97 |
| 3 | Még erjedésben lévő bor | 9,45 | 2,33 | 11,78 |
| 4 | Likőrbor | 9,66 | 2,33 | 11,99 |
| 5 | Pezsgő | 14,48 | 3,66 | 18,14 |
| 6 | Minőségi pezsgő | 14,48 | 3,66 | 18,14 |
| 7 | Illatos minőségi pezsgő | 14,53 | 3,66 | 18,19 |
| 8 | Szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor | 14,48 | 3,66 | 18,14 |
| 9 | Gyöngyözőbor | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 10 | Szén-dioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 11 | Szőlőmust | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 12 | Részben erjedt szőlőmust | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 13 | Szárított szőlőből nyert részben erjedt szőlőmust | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 14 | Sűrített szőlőmust | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 15 | Finomított szőlőmust-sűrítmény | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 16 | Szárított szőlőből készült bor | 9,63 | 2,34 | 11,97 |
| 17 | Túlérett szőlőből készült bor | 9,63 | 2,34 | 11,97 |
| 18 | Borecet | 9,56 | 2,34 | 11,90 |
| 19 | Borászati termék | 1,35 | 0,01 | 1,36 |
Az EPR rendszer a fenntarthatósági célok szempontjából indokolt és hasznos, ugyanakkor a mindennapi működésben új adminisztratív feladatokat és költségeket jelent. A siker kulcsa a tudatos felkészülés, a pontos besorolás, az egységes adatkezelés és a belső folyamatok összehangolása. Aki ezekben rendszert épít, csökkenti a kockázatait, optimalizálja a költségeit, megfelel a jogszabályi elvárásoknak, és közelebb lép a körforgásos működéshez.
Az EcoPlan az EPR-megfelelés teljes folyamatában komplex támogatást nyújt. Elvégezzük a helyzetfelmérést és a besorolást, vagyis az érintett termékkörök és anyagáramok azonosítását. Kialakítjuk a nyilvántartási rendszert, elkészítjük a bevallást és a díjkalkulációt a negyedéves riportok összeállításával és az adatok ellenőrzésével.
Keresse az EcoPlan csapatát, és tekintsük át együtt, hogyan valósítható meg az EPR kötelezettségek teljesítése a lehető leggyorsabban, a legkevesebb kockázattal és a legátláthatóbban.
A körforgásos gazdaság az építőanyag-iparban nem áll meg az adalékanyagok vagy a beton újrahasznosításánál. Legalább ilyen fontos a cementgyártásban rejlő lehetőségek feltárása, hiszen ebben az iparágban hatalmas mennyiségű nyersanyag és energia fordul elő nap mint nap.
Cégünk szakmai rendezvényen vett részt, ahol különböző iparági szereplők, kutatók és környezetvédelmi szakértők osztották meg tapasztalataikat és eredményeiket a körforgásos gazdaság aktuális kérdéseiről az építőanyag-iparban.
A cementgyártás kiválóan alkalmas a hulladékok tüzelőanyagként való hasznosítására. Ugyanis a modern cementkemencékben az előkészített alternatív hulladéktüzelőanyagot két ponton juttatják be: a főégőnél és a kalcinátorban, ahol mintegy 1450 °C közelében teljesen elég. A folyamat során a nyersanyagok magas mésztartalma megköti a füstgázok savas komponenseit, az elégett hulladék hamuja pedig beépül a klinkerbe, így általában nem keletkezik külön veszélyes maradékanyag. Tehát az alternatív tüzelőanyag alkalmazásával csökkenthető a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása és az üvegházhatású gázok kibocsátása, miközben a hulladék nem a környezetet terheli, hanem erőforrásként hasznosul. A technológia alkalmazásához ugyanakkor szigorú feltételeknek kell teljesülniük: homogén, megfelelő fűtőértékű és meghatározott szemcseméretű tüzelőanyagra van szükség, amely nem tartalmaz a cement minőségét károsító komponenseket. A korszerű cementgyárak energiaigényének jelentős részét már hulladékalapú tüzelőanyagokkal lehet fedezni, ami környezeti és gazdasági szempontból is előnyös megoldás.
Az építőipar a hulladéktermelés egyik fő forrása, a keletkező hulladék mintegy harmada építési törmelék. Törekednek a cégek a bontási törmelék nagy részének újrahasznosítására, ez főként annak köszönhető, hogy a hulladékból készült termékeket rekultiváció céljára használják. Megfelelő bontási módszerekkel a legtöbb inert anyag újrahasznosítható: például a darált beton- és aszfalttörmeléket útalapba vagy új aszfalthoz használták fel. Az osztrák üzem tapasztalatai szerint a beérkező törmelék tisztasága kulcsfontosságú: a szelektált hulladék körülbelül 70%-a hasznosul (cementgyártásban vagy építőanyagként), a szennyezett keverékeket pedig csak lerakóban lehet elhelyezni.
Ez is rámutat arra, hogy a jövőben elengedhetetlen a bontási hulladékok tiszta gyűjtése és a magas arányú anyagvisszanyerés.
Az építőanyag-ipar nemcsak a környezeti terhelés egyik legnagyobb forrása, hanem egyben a fenntarthatósági átmenet egyik kulcsszereplője is lehet. A körforgásos gazdaság elvei - újrahasználat, anyagvisszanyerés, tüzelőanyag-helyettesítés – már nemcsak elméleti célkitűzések, hanem hazai és nemzetközi szinten is működő gyakorlatok. A technológiai feltételek adottak, de a szabályozási környezet fejlesztése, az iparági együttműködés és a tudatos szemléletformálás elengedhetetlen. A hulladék ma már nem feltétlenül teher, ha megfelelő módon kezeljük, értékes nyersanyag és energiaforrás válhat belőle. A jövő építőipara azoké a szereplőké lesz, akik ezt időben feliismerik, és innovatív megoldásokkal építik be a gyakorlatukba.
A körforgásos gazdaság elvei nem maradhatnak meg az elmélet szintjén: a gyakorlatban is meg kell mutatkozniuk az iparág mindennapjaiban. A beton- és cementgyártás rendkívül fontos terület, hiszen ezek az anyagok a világon a legnagyobb mennyiségben használt építőanyagok közé tartoznak, előállításuk pedig jelentős környezeti terheléssel jár. A hulladék értékes erőforrássá válhat a beton- és cementiparban - a megvalósítás során technológiai, minőségi és szabályozási kihívásokkal kell szembenézni.
Cégünk szakmai rendezvényen vett részt, ahol különböző iparági szereplők, kutatók és környezetvédelmi szakértők osztották meg tapasztalataikat és eredményeiket a körforgásos gazdaság aktuális kérdéseiről az építőanyag-iparban.
Az ipari melléktermékeket ne hulladékként, hanem értékes másodnyersanyagként kell kezelnünk, hiszen a kohósalak, pernye illetve bizonyos fémhulladékból származó szálerősítő anyagok is mára a betonipar hasznos alapanyagává váltak.
A bontott beton adalékanyagként való felhasználása a szabványok és a gyakorlat szerint korlátozott: jellemzően a természetes adalékanyag legfeljebb egy része váltható ki vele, a 4 mm alatti frakció pedig csak korlátozottan, bizonyos alkalmazásokban használható. Magyarországon a betonban jelenleg csak néhány százaléknyi újrahasznosított adalékot alkalmaznak, szemben Nyugat-Európa 20-30% körüli arányaival. Ennek oka, hogy a szigorú minőségi követelményeknek (pl. kopásállóság) nehéz megfelelni, és a bontott anyag változó minősége is korlátozza az újrafelhasználást.
Technológiai kihívás a visszanyert adalékanyagok magas vízfelvétele, ami rontja a beton keverhetőségét. Ezt plusz víz adagolásával vagy az adalék előnedvesítésével lehet ellensúlyozni jelentős szilárdságcsökkenés nélkül. Kísérleti eredmények szerint akár 50–100%-ban visszaforgatott bontott betonnal is elérhetők megfelelő szilárdsági értékek, de ipari gyakorlatban jellemzően jóval alacsonyabb arányt alkalmaznak.
További példák: a gumiőrlemény fokozza a rugalmasságot (a szilárdság rovására); a zúzott üveg pedig dekoratív adalékként hasznosítható. Szó esett a visszamosóvíz hasznosításáról és a hulladék eredetű szálerősítő anyagokról is.
A „hulladék” valójában értékes alapanyag, előnyei kihasználhatók, hátrányai pedig megfelelő technológiával ellensúlyozhatók.
A különféle ipari melléktermékek (pl. pernye, kohósalak) és építési törmelék másodnyersanyaggá válhatnak a cementkészítésben. Magas mész- és szilíciumtartalmuk révén e hulladékokkal részben kiválthatók a hagyományos alapanyagok (mészkő, agyag stb.). Az alternatív nyersanyagok alkalmazása miatt kevesebb elsődleges nyersanyagot kell bányászni, és jelentősen csökken a lerakókba kerülő hulladék mennyisége.
Viszont mielőtt egy hulladék nyersanyagként felhasználható, alapos vizsgálatokra és engedélyeztetésre van szükség. Meg kell határozni az éves mennyiséget és a kémiai összetételt, kísérleti égetést végeznek, és csak az állandó minőségű, a technológiába illeszkedő anyagok kapnak engedélyt a használatra. A magyar cementipar már évente több százezer tonna hulladékot hasznosít tüzelőanyagként és nyersanyagként, és az építési-bontási törmelék fokozott bevonásával ez a mennyiség tovább növelhető. Ennek eredményeként megjelentek az alacsony klinkertartalmú, kompozit cementek (pl. CEM II, CEM III típusok), amelyekben a cement klinkertartalmának egy részét másodnyersanyagokkal váltják ki minőségromlás nélkül, és ezek a termékek megfelelnek az építőipari szabványoknak. Összességében a hulladékok cementipari hasznosítása ígéretes lehetőség a fenntartható építőipar számára, hiszen csökken a környezetterhelés, miközben minőségi építőanyagok készülhetnek másodnyersanyagokból.
A beton- és cementipar nem csupán a kibocsátások egyik legnagyobb forrása, hanem a megoldások egyik kulcsszereplője is lehet. Az újrahasznosított adalékanyagok, az alternatív tüzelőanyagok és a technológiai innovációk mind azt mutatják, hogy a körforgásos szemlélet a gyakorlatban is alkalmazható.
A fenntarthatóság, az erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás és a környezeti terhelés csökkentése ma már nem csupán a környezetvédelmi szakemberek, hanem az iparági szereplők és gazdasági döntéshozók közös felelőssége is. Az építőanyag-ipar - amely a világ egyik legnagyobb nyersanyag-felhasználója és hulladéktermelője,- különösen fontos szereplő ebben az átalakulásban. A körforgásos gazdaság elvei szerint működő ipar képes arra, hogy a keletkező hulladékokat ne eldobandó teherként, hanem újrahasznosítható erőforrásként kezelje. Ez nem csupán elméleti célkitűzés, hanem egyre inkább gyakorlati valóság: technológiai fejlesztések, ipari együttműködések és szabályozási eszközök sora szolgálja azt a célt, hogy az építőanyagok gyártása és felhasználása minél kisebb ökológiai lábnyommal járjon.
Cégünk szakmai rendezvényen vett részt, ahol különböző iparági szereplők, kutatók és környezetvédelmi szakértők osztották meg tapasztalataikat és eredményeiket a körforgásos gazdaság aktuális kérdéseiről az építőanyag-iparban.
Vajon az építőanyag-ipar képes valóban körforgásos módon működni? Az iparág jelenleg a világ második leggyakrabban használt anyagával, a betonnal dolgozik, mely ugyan hosszú élettartamú, de előállítása során jelentős CO₂-kibocsátás keletkezik, elsősorban a klinkerégetés miatt. Bár törekvések vannak az építési-bontási hulladékok minél nagyobb arányú újrahasznosítására, jellemzően ennek zöme ma még csak töltőanyagként kerül felhasználásra. A cél azonban a még szélesebb körben történő hasznosítás megvalósítása. Az előadásban bemutatott technológiai irányok – alternatív tüzelőanyagok, új cementtípusok, CO₂-leválasztás– egyértelműen jelzik: a körforgásos modell nem csupán elmélet, hanem az iparág jövőbeli versenyképességének, környezettudatos fenntarthatóságának alapja. A kihívás komplex, de a technológia és a szabályozás fejlődése lehetővé teheti a karbonsemleges építőipar megvalósítását.
Három ország példáit szemlézve láthatjuk, hogyan válhat az építési-bontási hulladék újra építőanyaggá. Ausztria és Németország részletes szabályozási rendszert működtet: előírják a bontás előtti anyagfelmérést, szelektív gyűjtést és a bontás során képződött anyagok minőségi osztályozását. Szlovákia szabályozása némileg rugalmasabb, de a nagyobb kivitelezési, bontási munkáknál ott is kötelező a hulladékkezelési terv.
A beton hulladék több lépésben - rostálással, töréssel, fémleválasztással - alakítható újrahasználható frakciókká. Minőség függvényében kerülhet eldöntésre annak beépíthetőség előtti vizsgálat, tanúsítás szükségessége.
A körforgásos gazdaság az építőanyag-iparban egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. A fenntartható működéshez szükséges technológiák és szabályozási minták már ma is elérhetők, a kérdés inkább az, hogyan tudjuk ezeket hatékonyan beépíteni a hazai gyakorlatba. A folyamat hosszú, de minden egyes előrelépés közelebb visz egy élhetőbb és fenntarthatóbb jövőhöz.
A magyar önkormányzatok számára új finanszírozási lehetőség nyílthat meg a „Zöld-kék infrastruktúra fejlesztések településeken (ERFA)” – KEHOP_Plusz-2.2.1-25 pályázati felhívás keretében.
A program célja, hogy a településeket érintő, a klímaváltozás által is súlyosbított vízgazdálkodási problémákra megoldásokat kínáljon. A támogatott fejlesztések középpontjában a zöld-kék infrastruktúra (ZKI) áll, amely a helyben fellelhető vizek visszatartására és ökológiai kezelésére épül. Az ilyen beruházások nemcsak a környezeti terhelést csökkentik, hanem hozzájárulnak a települések élhetőségéhez és a lakosság életminőségének javításához is. A felhívás szellemisége összhangban van az Új Európai Bauhaus kezdeményezés értékeivel, amely a fenntarthatóságot, a szépséget és a közösséget helyezi a középpontba. A cél, hogy a helyi közösségek számára kézzelfogható, pozitív változásokat hozzon a klímaváltozás elleni küzdelem.
Egy sikeres pályázat ugyanakkor nem csupán jó ötleteken múlik. A komplex műszaki, környezeti és adminisztratív feladatok megkövetelik a szakértői előkészítést és a tapasztalt mérnöki támogatást. Az önkormányzatok számára ezért kulcsfontosságú a megfelelő partnerek bevonása.
Az EcoPlan System Kft. szakértői csapata éppen ebben nyújt biztos hátteret: több éves tapasztalattal rendelkezünk környezetvédelmi és településfejlesztési projektek tervezésében, előkészítésében és megvalósításában. Megoldásaink a fenntarthatóság elvére épülnek, és támogatják a pályázati siker elérését.
Most érdemes lépni: a pályázat nemcsak a környezet védelmét szolgálja, hanem hosszú távon meghatározza a települések jövőjét és élhetőségét is. A program célja, hogy az európai értékeknek megfelelő beruházásokat ösztönözze, elősegítse a települések és régiók zöld átállását, támogassa a klímaváltozás elleni küzdelmet, és kézzelfogható, helyi szinten is érzékelhető pozitív változásokat hozzon, amelyek végső soron az emberek életminőségét javítják.
Ki pályázhat?
Támogatott tevékenységek példák:
Pénzügyi keretek:
Aktuális pályázati szakaszok:
Ez elegendő időt biztosít ahhoz, hogy a szükséges koncepció és szakmai anyag elkészüljön, így időben beadható legyen a pályázat.
Fontos hangsúlyozni, hogy a program keretében nyújtott támogatás teljes mértékben vissza nem térítendő, így az önkormányzatoknak nem szükséges önerőt biztosítaniuk a fejlesztésekhez. A pályázat további előnye, hogy a projektek az ország egész területén megvalósíthatók, egyedül Budapest és annak kerületei nem tartoznak a jogosultak közé.
Az EcoPlan System Kft., mint a zöld infrastruktúra fejlesztések elkötelezett támogatója, segít a pályázatokhoz szükséges szakmai anyagok, tervek összeállításában, és nyertes pályázat esetén a tervezésben, vízjogi (elvi, létesítési, üzemeltetési) engedélyeztetésben is részt vesz.
Kiemelten az alábbi szakmai területekben tudunk támogatást nyújtani:
Amennyiben felkeltette érdeklődését a pályázati lehetőség, örömmel állunk rendelkezésére egy díjmentes szakmai konzultáció keretében.
A környezettudatos működés és az ehhez kapcsolódó jogszabályoknak való megfelelés ma már nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem kötelező vállalati gyakorlat is. A környezetvédelmi hatóságok felé történő adatszolgáltatás hosszú évek óta része a céges adminisztrációnak. Ennek digitális, gyorsabb és átláthatóbb módját kínálja az OKIRkapu. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a cégek elektronikus úton, egyszerűen és biztonságosan teljesítsék környezetvédelmi jelentési kötelezettségeiket.
Ebben a cikkben bemutatjuk, mi az az OKIRkapu, kik számára kötelező, hogyan működik, és milyen jelentések benyújtására szolgál.
Az OKIRkapu az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) része, amely a környezetvédelmi adatok gyűjtésére, rendszerezésére és elemzésére szolgál. Az OKIRkapu a rendszer ügyféloldali kapuja, amelyen keresztül a gazdálkodó szervezetek és egyéb kötelezettek benyújthatják környezetvédelmi jelentéseiket és bevallásaikat.
2020. január 1-től kötelező az OKIRkapu rendszer használata minden olyan szervezetnek és magánszemélynek, akire a környezetvédelmi jogszabályok adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő. Ez a kötelezettség többek között a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényen (1995. évi LIII. törvény) és az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteken alapul. A rendszer célja az adatszolgáltatások egyszerűsítése, ami az elektronikus ügyintézés bevezetésével átláthatóbbá és hatékonyabbá vált.
Az OKIRkapu célja, hogy egységes, digitális felületen keresztül biztosítsa a környezethasználók számára a környezetvédelmi adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítését. A rendszerben elérhető űrlapok és jelentési sablonok lefedik azokat az adatokat, amelyeket a hatóságoknak jogszabály szerint szükséges begyűjteniük a környezet állapotának és az egyes hulladékáramok nyomon követéséhez és az ellenőrzések hatékony lefolytatásához.
Kötelezettnek számítanak mindazon gazdálkodó szervezetek, amelyek környezethasználattal járó tevékenységet folytatnak, és ezzel összefüggésben engedélyhez vagy bejelentéshez kötött működést végeznek. Ilyenek például:
· az ipari és gyártó cégek, amelyek tevékenységük során hulladékot termelnek, vagy kibocsátással járnak (pl. levegőszennyezés, vízszennyezés),
· a hulladékgazdálkodási szolgáltatók, legyen szó begyűjtésről, szállításról vagy kezelési tevékenységről,
· a mezőgazdasági és állattartással foglalkozó vállalkozások, amelyek például trágyakezeléssel/trágyaelhelyezéssel vagy növényvédő szerek használatával foglalkoznak,
· az önkormányzatok és közintézmények, amelyek például bizonyos esetekben levegő- vagy zajvédelmi jelentéseket kötelesek benyújtani,
· valamint bármely egyéb gazdasági/jogi személy, aki környezethasználati engedéllyel rendelkezik, vagy az adott tevékenység jogszabály alapján adatszolgáltatási kötelezettséget von maga után.
A kötelezettség nemcsak nagyvállalatokat, hanem kis- és középvállalkozásokat (KKV-kat) is érinthet, például ha engedélyköteles hulladékkezelési vagy kibocsátással járó tevékenységet végeznek. Emiatt minden vállalkozásnak és érintettnek célszerű ellenőriznie, hogy a tevékenysége alapján tartozik-e az OKIRkapu használatára kötelezettek körébe.
A leggyakrabban teljesített jelentések közé tartoznak a hulladékbevallások, amelyek során az érintetteknek évente vagy negyedévente nyilatkozniuk kell a keletkezett és kezelt hulladékok típusáról, mennyiségéről, valamint azok további sorsáról. Szintén gyakori adatszolgáltatási forma a levegőtisztaság-védelemhez kapcsolódó jelentés, amelyben például a légszennyező anyagok kibocsátására, a használt technológiákra és egyéb működési paraméterekre vonatkozó információkat kell megadni. Bizonyos kötelezetteknek zajvédelmi jelentéseket is benyújtaniuk kell, különösen, ha a tevékenységük jelentős zajterheléssel jár. Emellett rendszeres víz- és talajvédelmi adatszolgáltatások is előírtak lehetnek, főként olyan esetekben, ahol felszíni vagy felszín alatti víztestek érintettek, vagy szennyező anyagok talajba jutása merülhet fel. Az engedélyköteles környezethasználók számára az engedélyekhez kapcsolódó monitoring adatok rendszeres beküldése is alapvető kötelezettség, hiszen ezek alapján értékeli a hatóság, hogy a tevékenység megfelel-e az előírásoknak.
Fontos tudni, hogy az adatszolgáltatások pontos tartalma, beküldési határideje és gyakorisága minden esetben jogszabályban van rögzítve. Az előírások elmulasztása -például egy késedelmesen vagy hibásan benyújtott jelentés- akár bírságot vagy más jogkövetkezményt is maga után vonhat. Ezért különösen lényeges, hogy a kötelezettek tisztában legyenek a rájuk vonatkozó előírásokkal, és időben, megfelelő formátumban teljesítsék azokat.
Az alábbiakban összegyűjtöttük a listát azokról az ügytípusokról és adatszolgáltatásokról Magyar Állami Környezetvédelem Hivatalos Honlapja alapján, amelyeket jelenleg az OKIRkapun keresztül lehet benyújtani:
· környezetvédelmi ügyfelek KÜJ (környezetvédelmi ügyfél jel) igénylése;
· környezetvédelmi ügyfelek változásjelentése;
· telephelyek, környezetvédelmi objektumok KTJ (környezetvédelmi területi jel) igénylése;
· telephelyek, környezetvédelmi objektumok változásjelentése;
· levegőtisztaság-védelmi alapbejelentés;
· légszennyezés mértéke éves bejelentés;
· vízminőségvédelmi alapbejelentés;
· vízminőségvédelmi éves bejelentés;
· vízminőségvédelmi éves önellenőrzési időpontok bejelentése;
· vízminőségvédelmi önellenőrzések;
· engedélyköteles tevékenységi helyek adatszolgáltatása;
· éves jelentés a felszín alatti víz és földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről;
· felszín alatti környezethasználati monitoring rendszer műszaki adatai;
· felszín alatti környezethasználati monitoring rendszer mintavételi és vizsgálati eredményei;
· szennyezőforrások és szennyezett területek tényfeltárás előtti adatszolgáltatása;
· szennyezőforrások és szennyezett területek tényfeltárás utáni adatszolgáltatása;
· szennyezőforrások és szennyezett területek műszaki beavatkozás utáni adatszolgáltatása;
· telephelyek hulladékokkal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségei;
· hulladékkal kapcsolatos éves adatszolgáltatás;
· hulladékkal kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatás;
· elemet és akkumulátort gyártók nyilvántartása;
· elemmel és akkumulátorral kapcsolatos éves adatszolgáltatás;
· elektromos és elektronikus berendezést gyártók nyilvántartása;
· elektromos és elektronikus berendezéssel kapcsolatos éves adatszolgáltatás;
· gépjárművet forgalomba hozó gyártók nyilvántartása;
· gyártó által forgalomba hozott járművekkel kapcsolatos éves adatszolgáltatás;
· éves bejelentés a hulladékká vált gépjárművek kezeléséről;
· hulladéklerakókkal kapcsolatos éves adatszolgáltatás;
· hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos bejelentési kötelezettség;
· hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos adatszolgáltatás;
· sorszámtartomány igénylés SZ és GY lapokhoz;
· PRTR üzemek éves adatszolgáltatása;
· KG körforgásos gazdaság.
Az OKIRkapu használatához elsőként regisztrálni kell a rendszerbe. Ez a regisztráció nem egy kattintással elvégezhető folyamat, hanem több lépésből áll, amelyekhez előzetes dokumentumokra és adatokra is szükség van. Az alábbiakban bemutatjuk a három legfontosabb lépést a regisztrációhoz.
Első lépésként szükség van egy meghatalmazásra, amely lehetővé teszi, hogy a cég vagy szervezet nevében más személy (pl. könyvelő, környezetvédelmi megbízott) eljárhasson az elektronikus ügyintézési rendszerekben. Ezt a meghatalmazást a Rendelkezési Nyilvántartásban (RNY) kell rögzíteni, amely az állampolgárok és szervezetek hivatalos elektronikus ügyintézési jogosultságait tartja nyilván. A meghatalmazást jellemzően az ügyvezető vagy meghatalmazásra jogosult személy rögzíti saját ügyfélkapuján keresztül. Ezzel engedélyt ad arra, hogy a meghatalmazott - például könyvelő, környezetvédelmi megbízott - eljárhasson a szervezet nevében, így később hozzáférhet az OKIRkapu rendszeréhez is.
A regisztráció második lépése a KÜJ szám (Környezetvédelmi Ügyfél Jel) igénylése. Ez egy egyedi azonosító, amely minden olyan szervezethez kapcsolódik, amely környezethasználattal járó tevékenységet folytat. A KÜJ számra az adatszolgáltatások teljesítése és a környezetvédelmi nyilvántartásokba való bekerülés miatt van szükség. Ha a vállalkozásnak vagy magánszemélynek még nincs ilyen azonosítója, akkor azt külön kérvényezni kell.
A harmadik lépés maga az OKIRkapu regisztráció, amely során a jogosult személy (vagy meghatalmazottja) a korábban megszerzett KÜJ szám segítségével beléphet az OKIR rendszerébe, és elvégezheti a szükséges beállításokat. A regisztráció során meg kell adni a felhasználói adatokat, kapcsolattartó személyeket, valamint azt is, hogy milyen adatszolgáltatások teljesítésére jogosult az adott szervezet nevében. A sikeres regisztráció után a felhasználó hozzáfér a számára releváns adatszolgáltatási űrlapokhoz, nyomon követheti a beküldött jelentéseket, és visszaigazolást is kap a hatóságtól az elfogadott adatlapokról.
Amennyiben a regisztrációval vagy az adatszolgáltatás folyamatával kapcsolatban segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal, szívesen támogatjuk a teljes folyamat során.
Az OKIRkapu kulcsfontosságú eszköz a környezetvédelmi adatszolgáltatás digitalizálásában. Használata nemcsak jogszabályi kötelezettség, hanem a környezettudatos, szabálykövető működés alapja is. Bár elsőre bonyolultnak tűnhet a rendszer, kellő odafigyeléssel és előkészítéssel gördülékenyen használható.
A vállalkozásoknak érdemes időben elkezdeniük a felkészülést az adatszolgáltatásokra, rendszeresen frissíteni a belépési adatokat és nyomon követni a határidőket. Az OKIRkapu nemcsak egy adminisztrációs felület, hanem a fenntartható működés egyik sarokköve.
Az építési hulladékok kezelése egy olyan téma, amely sokakat érinthet, legyen szó magánszemélyekről, építési vállalkozókról, önkormányzatokról vagy felújítást végző vállalkozásokról.
A bontási műveletek során keletkező hulladékok – mint például az elhasználódott építőanyagok, bontási törmelékek, – szakszerű és jogszerű gyűjtésére, kezelésére szigorú szabályok vonatkoznak. Az engedély nélküli gyűjtés, tárolás komoly jogi következményekkel járhat, amelyeket nem mindenki ismer fel.
Mi számít építési hulladéknak?
Az építési hulladékok kategóriájába számos anyag tartozik, melyek az építkezés, felújítás, bontás vagy egyéb építőipari munkálatok során keletkeznek. Ide tartoznak:
A következmények
Ezeket az építési hulladékokat nem lehet egyszerűen egy kijelölt telephelyen gyűjteni, különösen akkor nem, ha az nem ott keletkezett.
A magyar jogszabályok szerint az építési hulladékok gyűjtéséhez és kezeléséhez engedély szükséges, különösen akkor, ha azokat nem az ingatlan területén kívánják elhelyezni, hanem más helyszínekre szállítják el.
Amennyiben valaki hulladékgazdálkodási engedély nélkül kezdi gyűjteni, tárolni az építési törmeléket, úgy jelentős szankciókra számíthat.
Az építési hulladékok engedély nélküli gyűjtésének és kezelésének hulladékgazdálkodási eljárás és ennek következményeként pénzbírság lehet a következménye, melynek mértéke a gyűjtött építési hulladék mennyiségével arányosan növekszik.
Építkezik? Kérdése van? Segítünk!
Magyarországot az elmúlt években egyre súlyosabb aszályok és azok hatásai sújtják, mely a klímaváltozás hatásainak és az ezzel növekvő extrémitásoknak (hőhullámok, nagy intenzitású csapadékok előfordulási gyakoriságának növekedése) köszönhető, viszont a hatási súlyosbítja a nem megfelelő vízgazdálkodási gyakorlat.
A klímaváltozás következtében egyre gyakoribbak és hosszabbak a csapadékmentes időszakok, miközben a nyári hónapokban fokozódik a hőmérsékleti extrémitások előfordulása. Ez különösen veszélyezteti a mezőgazdaságot, amely gazdasági és társadalmi szempontból is kulcsfontosságú ágazat hazánkban.
Néhány adat a 2024. évről:
A problémát súlyosbítja a vízkezelési infrastruktúra elavultsága, melynek - jelen szempontból - legjelentősebb hiányossága a vízmegtartó rendszerek hiánya. Ahelyett, hogy a csapadékvíz hatékony tárolása lenne a cél, a legtöbb esetben a gyors levezetésre koncentrálnak a területet művelők. Ennek következtében a termőföldek kiszáradnak, a talaj vízmegtartó képessége romlik, és jelentősen csökken a terméshozam.
Sürgős reformokra van szükség, melyek közül a legfontosabbak a korszerű öntözési technológiák bevezetésére, a vízvisszatartó létesítmények kiépítésére és szükség van egy átfogó szemléletformálására is a gazdálkodók körében.
Az ország klímatudatossága csak akkor válhat valóban hatékonnyá, ha a vízgazdálkodást stratégiai szinten kezelik, és a mezőgazdaságot is fenntarthatóbb pályára állítják. Az aszályok egyre gyakoribb előfordulása komoly figyelmeztetés, melyet nem lehet a szőnyeg alá söpörni, stratégiai döntésekre van szükség, ugyanakkor a termelők tudatossága kulcsfontosságú a mezőgazdasági művelés folyamatos fenntartása érdekében.
