Egy létesítmény tervezésekor több esetben felmerül a felszín alatti vízre és földtani közegre
vonatkozó mintavételek szükségessége. Sokan félnek tőle, mert attól tartanak, hogy kiderül
valami, mi lesz akkor?

Mi inkább azt kérdezzük, hogy mi történik akkor, ha nem derül ki? Ismerjük a terület
előéletét? Tudjuk, hogy milyen tevékenységeket végeztek ott korábban? Milyen anyagokat
tároltak? Történt-e bármilyen havária esemény, baleset?

A fenti kérdések megválaszolásával több esetben szokott bizonytalanság felmerülni, ami azért sem szerencsés, mert egy telephely üzemeltetése során felmerülhet az igény a hatóság részéről egy-egy talajvíz- és talajminta vizsgálatával a terület állapotának feltérképezésére. Van olyan eset, amikor monitoring kutak létesítése kerül előírásra, de van olyan is, amikor csak meghatározott rendszerességgel kerül rögzítésre mintavételi kötelezettség.
A vizsgálatok során, amennyiben a vonatkozó határértéket meghaladó komponens mutatkozik meg a mintákban, akkor bizony felmerülhet a szankciók, extrém esetben kármentesítés elrendelése, holott előfordulhat, hogy a szennyezés már korábban is tapasztalható volt a területen.

Ilyen esetekben jön jól, ha még a tervezés állapotában felmérésre került a telephelyre jellemző állapot, melyről a hatóság is tájékoztatásra került, hiszen ezzel igazolható a jelenlegi üzemeltető ártatlansága.
Persze költséges egy alapállapot rögzítés, de tekintsük ezt befektetésnek, hiszen sok kellemetlenségtől tud megkímélni bennünket, illetve sok esetben a terület korábbi használatával kapcsolatban is kaphatunk olyan képet, ami eddig a történelem ködében burkolózott.

A hazai – de mondhatnánk az Európai Uniós – jogi szabályozás meglehetősen bonyolult és sokrétű, de ahogy azt már mindenki tudja - a „nem tudás nem mentesít”.

Sok olyan tevékenység van, mely, habár először nem tűnik annak, de bizony engedély- vagy bejelentés köteles, melyek elmulasztása következményekkel járhat.

Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a megfelelő időben és a projekt folyamatában megfelelő helyen – lehetőség szerint ez elején – még a tervezési fázisban üljünk le és gondoljuk végig, hogy mit és hogyan szeretnénk és ezek milyen hatással lehetnek a tevékenységünkre.

A kiterjesztett gyártói felelősség, azaz extended producer responsibility (röviden EPR), már a világ több országában megjelent, de az Európai Unió volt az első, aki a kezdeményezésnek jogszabályi hátteret adott, melyet adaptálva hazánkban is megjelent az erre vonatkozó szabályozás a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szóló 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet képében.

A rendszer alapgondolata, hogy a gyártott termékek életciklusának végén a belőlük képződő hulladékok teljes kezelésének költségét az adott terméket gyártók vagy az adott országban forgalomba hozók térítsék meg.

Tehetjük fel kérdésként, hogy erre mégis miért volt szükség? A válasz a modern fogyasztói társadalomban és annak szokásaiban keresendő... Biztosan sokan – többek között mi is – tapasztalták, hogy az utóbbi években (évtizedekben) a fogyasztói elvárásokat kiszolgáló termelői tevékenységek óriási mértékben növelték a hulladék képződés volumenét, ami sajnos – a hulladékkezelési technológiák fejlődésének és kapacitásainak elmaradása miatt – hatalmas környezetterhelést jelentettek és jelentenek a mai napig is egyes régiókban. Ennek megoldása – a fogyasztási szokásaink átgondolása mellett – a körforgásos gazdaságra való áttérés, melynek értelmében a hulladék nagy része másod nyersanyagként újrahasználatra vagy újrahasznosításra kerül, melyben igen nagy szerepe lesz az újonnan – már jogszabályi keretet kapó – létrejövő rendszernek.

A rendszerben lehetőség van egyéni, illetve kollektív – azaz a hulladékgazdálkodási koncesszor által végrehajtott – kötelezettség teljesítésnek, melyek szerződéses alapon kerülnek meghatározásra.

A jogszabály újfajta megközelítést igényel, tereli az érintetteket a körforgásos működés felé, ami a jelenlegi működési folyamatok felülvizsgálatát igényli. Ebben a felülvizsgálatban, a szükséges adminisztrációban segítjük partereinket.

„A cél szentesíti az eszközt!” tartja a mondás, mely sok esetben igaz, viszont nagyon sok esetben nem igaz, a hulladékgazdálkodás esetében pedig szinte egyáltalán nem igaz.

Üzemeltessünk gyakorlatilag bármilyen létesítményt, végezzük gyakorlatilag bármilyen tevékenységet, hulladék keletkezni fog és sok esetben olyan hulladék keletkezik, mely első látásra nem is tűnik hulladéknak, hiszen egyéb módon felhasználható, kivéve a vonatkozó jogszabályok szerint.

Remek példa erre a gépjárművek leszerelt gumiabroncs hulladékaiból épített egyéb létesítmény (pl.: kerítés) vagy használati tárgy. Habár a szándék jó, hiszen nem szeretnénk hulladékkal terhelni a különféle hulladékkezelő létesítményeket, de ne felejtsük a hulladékok gyűjtése és hasznosítása engedélyköteles tevékenység! Ehhez hasonló eset a képződő fa (pl.: raklap) hulladékok hasznosítása (pl.: égetése).

Segítünk termékáramainak felülvizsgálatában. Forduljon hozzánk bizalommal!

A klímaváltozás az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyértelműen érezteti hatását, melyet térségünkben elsősorban a hirtelen bekövetkező időjárás változások esetén érzékelünk. Ennek egyik ékes és talán sokunk életében a legtöbb problémát okozó hirtelen és meglehetősen nagy intenzitással érkező csapadék, mely bizony az ingatlanokon – legyen az egy üzemi vagy éppen magán terület – jelentős méretű vizes foltokat hagyhat, mely egyrészt nehezíti a közlekedést, másrészt az építmények élettartamát is csökkentheti.

Megoldás lehet, hogy azokról a területekről, melyeken összegyűlhet a lehulló csapadék elvezetjük és egy arra alkalmas területen szikkasztjuk. Vannak, akik e gondolatmenet után nyúlnak is az ásóért, de ne feledjük, a vonatkozó jogszabályok szerint a csapadékvíz elvezetésre és szikkasztására alkalmas létesítmények engedélykötelesek, így előbb üljünk le és inkább intézzük el a papírmunkát!

Segítünk a szükséges engedélyeztetési folyamatban!